Demeter Kata
Szervezitek a
dráMÁt, a Kortárs Színházi Találkozót, amire román és magyar társulatokat is
hívtok. Milyen különbségeket látsz a két színházi nyelv között? Most dolgoztatok
egy román rendezővel, ez milyen tapasztal volt?
Szerintem a román
színház első ránézésre sokkal expresszívebb, harsányabb, viszont ezt nem általánosíthatom.
A román színházban van valami bátorság. Bátrabb, mint a magyar színház, úgy
játékmódban, mint elképzelésekben, és akár témaválasztás szempontjából is. Dolgoztunk
Eugen Făttel, ő nem feltétlenül ezt tartotta
fontosnak, hanem a látványvilág kidolgozottságát, a játék érzelmi telítettségét,
ami viszont másféle, mint ami a magyar színházakra jellemző. A román színház talán nem fektet akkora
hangsúlyt a szövegre, Fât két órás előadásának összesen 24 oldalas
szövege volt, míg például a szintén két órás Fösvényben kétszer annyi a szöveg.
Az, hogy román
rendezővel dolgoztak a színészek érezhető volt valamilyen módon a
munkafolyamatban, a színészi játékban? Milyen instrukciókat kaptak, mit kért
tőlük?
Érzelmileg
telített játékot kért tőlük, nem tudom, hogy azért-e, mert román rendező. A
groteszk fele elcsúsztatott karaktereket akart látni, de nem ment el a
karikírozásig, viszont fontos volt neki az éles körvonal mind látványban, mind
karakterben. Ezt legjobban a jelmezekkel tudom leírni. A méretekben végletes
figurákat látunk, de a rikító ruhák is élesen elkülönítették őket
egymástól. Viszont erre sem lehet
rámondani, ez a román színház.
Miért hívtok kortárs
román előadásokat a fesztiválra?
Mert a román
előadások jók, mert másak. Mert ismerni kell. S kell egy olyan hely, ahol erre
lehetőséget kell adni.
A romániai magyar
színházi közegnek nincs annyi lehetősége román színházat látni?
Az erdélyi magyar
közönség jó román színházat ritkábban lát. Ennek egyrészt földrajzi okai
vannak, például Bukarest viszonylag messze van, másrészt a színházi fesztiválok
elkülönülnek egymástól: a magyar fesztiválokon kevés román előadás van és
fordítva.
Milyen a
kapcsolat a ti színházatok és a román színházak között?
Most a dráMA
alatt, amikor román színházakkal kellett egyeztetni, minden flottul ment. A
románokkal sokkal rugalmasabbak, persze ebből se lehet általánosítani.
Szerinted mit
lehetne eltanulni a román színháztól?
A
magabiztosságot, ami nem egyenlő a nagyképűséggel. Szakmai magabiztosságot, és
azt a fajta bátorságot, amiről az előbb beszéltem. És talán valami lazaságot,
ami valószínűleg pont ezekből fakad. A könnyed játékmódot. Azt a merészséget,
amivel a drámai szöveghez nyúlnak. Például Eugen „pofátlanul” szétvagdosta
Csehovot.
bréka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése