vasárnap, november 18

Demeter Kata – irodalmi titkár, Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely

Demeter Kata

Szervezitek a dráMÁt, a Kortárs Színházi Találkozót, amire román és magyar társulatokat is hívtok. Milyen különbségeket látsz a két színházi nyelv között? Most dolgoztatok egy román rendezővel, ez milyen tapasztal volt?

Szerintem a román színház első ránézésre sokkal expresszívebb, harsányabb, viszont ezt nem általánosíthatom. A román színházban van valami bátorság. Bátrabb, mint a magyar színház, úgy játékmódban, mint elképzelésekben, és akár témaválasztás szempontjából is. Dolgoztunk Eugen Făttel, ő nem feltétlenül ezt tartotta fontosnak, hanem a látványvilág kidolgozottságát, a játék érzelmi telítettségét, ami viszont másféle, mint ami a magyar színházakra jellemző.  A román színház talán nem fektet akkora hangsúlyt a szövegre, Fât két órás előadásának összesen 24 oldalas szövege volt, míg például a szintén két órás Fösvényben kétszer annyi a szöveg.

Az, hogy román rendezővel dolgoztak a színészek érezhető volt valamilyen módon a munkafolyamatban, a színészi játékban? Milyen instrukciókat kaptak, mit kért tőlük?

Érzelmileg telített játékot kért tőlük, nem tudom, hogy azért-e, mert román rendező. A groteszk fele elcsúsztatott karaktereket akart látni, de nem ment el a karikírozásig, viszont fontos volt neki az éles körvonal mind látványban, mind karakterben. Ezt legjobban a jelmezekkel tudom leírni. A méretekben végletes figurákat látunk, de a rikító ruhák is élesen elkülönítették őket egymástól.  Viszont erre sem lehet rámondani, ez a román színház.

Miért hívtok kortárs román előadásokat a fesztiválra?

Mert a román előadások jók, mert másak. Mert ismerni kell. S kell egy olyan hely, ahol erre lehetőséget kell adni.

A romániai magyar színházi közegnek nincs annyi lehetősége román színházat látni?

Az erdélyi magyar közönség jó román színházat ritkábban lát. Ennek egyrészt földrajzi okai vannak, például Bukarest viszonylag messze van, másrészt a színházi fesztiválok elkülönülnek egymástól: a magyar fesztiválokon kevés román előadás van és fordítva.

Milyen a kapcsolat a ti színházatok és a román színházak között?

Most a dráMA alatt, amikor román színházakkal kellett egyeztetni, minden flottul ment. A románokkal sokkal rugalmasabbak, persze ebből se lehet általánosítani.

Szerinted mit lehetne eltanulni a román színháztól?

A magabiztosságot, ami nem egyenlő a nagyképűséggel. Szakmai magabiztosságot, és azt a fajta bátorságot, amiről az előbb beszéltem. És talán valami lazaságot, ami valószínűleg pont ezekből fakad. A könnyed játékmódot. Azt a merészséget, amivel a drámai szöveghez nyúlnak. Például Eugen „pofátlanul” szétvagdosta Csehovot.
bréka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése